Az elmúlt három részben bemutattuk nektek, hogy mennyi, de mennyi előkészületi munkával jár, hogy el tudjunk kezdeni szitázni. Viszont végre eljött ez a pillanat is, és elkezdődhet az érdemi munka.
A mintát rávilágítottuk a szitakeretre, kimostuk és megszárítottuk. Festék kikeverve, papír méretre vágva. A vákuum asztal felragasztva, szitakeret az asztalra felerősítve. A rakli tiszta és csak a munkát várja.
Most, hogy minden apró részlet a helyén van beizzítjuk a hőalagutat. Ez olyan mint egy nagy melegszendvics sütő, de inkább ebben a mintákat szárítjuk.
Amikor elérte az üzemi hőmérsékletet, beállítjuk a sebességet és mehet a móka.
A szitakeretre rákerül a festék, és az asztalon a bejelölt részhez igazítjuk a transzfer papírt. Ahogy mesélték is a srácok korábban, a szitakeret billenthető az asztalon, így amint helyén a papír, lebillentjük a keretet és a raklival jó erősen lehúzzuk rajta a festéket.
Fontos a szem-kéz-láb koordináció mivel miközben erősen lehúzzuk a festéket az asztal alatti pedált folyamatosan nyomni kell. Ez a pedál indítja be a vákuumot az asztalban és ez garantálja, hogy a papír nem fog elcsúszni, miközben rákerül a festék.
Bár ez így leírva hosszúnak tűnhet, ez csupán pár másodperc, amíg a papír a helyére kerül és lehúzzuk rá a festéket. A lehúzást követően már billen is felfelé a keret és ilyenkor még a minta nedves és könnyen elmaszatolható, szóval kerül rá egy réteg ragasztópor. Persze ez a ragasztó sem egy egyszerű dolog. Egy poliuretán bázisú, hőre aktiváló ragasztóról van szó. A videóban láthatjátok, hogy pontosan miként kerül a mintára.
Mikor ez a ragasztó réteg is rajta van a mintán, akkor elmennek kicsit "szolizni" az alagútba. Mire kipotyognak az alagút végén a minták, a ragasztó megszilárdult, a festék megszáradt és már kerülhetnek is minták a pólókra, pulóverekre.
